Ne haragudjatok a félig ékezet miatt.
1862. Aprilis 26.
Setalgatas kozben egy eleg aranyosnak tuno ember allta az utamat.
- Jonapot holgyem. - koszont, majd elmosolyodott.
- Jonapot uram. - valaszoltam
- Ne haragudjon, hogy igy letamadom, de megkerdezhetem hogy hivjak? Tudja nagyon hasonlit egy szamomra fontos szemelyre akit regen elvesztettem.
- Termeszetesen, a nevem Bianca Salvatore. - mosolyogtam es nyujtottam a kezem.
- Ah, pompas. - mosolyodott el. - Akkor nem is kell tovabb keresnem. - valtott at gonosz mosolygasra amitol egy kicsit megijedtem.
- Teny....- szolaltam meg mire hihetetlen gyorsasaggal a hatam moge ment s a veret kezdte el itatni velem.
- Mi a francot muvel? - szabadultam ki kezei kozul. - Csak segitek. - nyalta meg szajat majd hirtelen kozel jott s elsotetult minden.
...
Semmire sem emlekszem, hogy mitortent egy ferfi arca van elottem amint becsukom a szemem. Eleg kedves es jokepu ferfi, fogalmam sincs hogy miert, hiszen ferfit oly reg lattam mar.
A foldon fekudve egy asszony zokkentett ki gondolkozasombol. Eszre vettem, hogy veres a ruham es nagyon gyenge vagyok. Mindenhol ver szagot ereztem, mint valami haboru kellos kozepen.
Gondolkozasombol ki zokkentve megszolitottam a not es segitseget kertem. A kezemet nyujtottam a no pedig lehajolt, hogy segitsen felallni. Felalltam es egy kicsit megszedultem.
- Hé, jól van? - kérdezte miközben megfogta karomat.
- Persze. Azt hiszem.. Csak éhes vagyok.
- Ó ne aggódjon van nálam pár pogácsa. - mondta majd kutatni kezdet szatyrában. - Tessék ezt edd meg.
Elfogadtam majd beleharaptam, viszont abba a pillanatba ki is köptem. - Ez undorító. - törölgettem a nyelvem. - Ne haragudjon nem tudom mi van velem. - kezdtem el szédülni. - De nagyon éhes vagyok. - közeledtem a nő felé aki mosolygósból rémülté váltott. Egyre csak közeledtem, szippantottam egy mélyet a levegőből és a vére illatából, majd neki estem nyakának, s a nő szépen lassan a a földre ereszkedett. Fogalmam sem volt mire véljem ezt, de nagyon jó érzés volt, egyből erősebbnek éreztem magam, s elkezdtem futni a végtelenbe, hihetetlen gyorsasággal.
A foldon fekudve egy asszony zokkentett ki gondolkozasombol. Eszre vettem, hogy veres a ruham es nagyon gyenge vagyok. Mindenhol ver szagot ereztem, mint valami haboru kellos kozepen.
Gondolkozasombol ki zokkentve megszolitottam a not es segitseget kertem. A kezemet nyujtottam a no pedig lehajolt, hogy segitsen felallni. Felalltam es egy kicsit megszedultem.
- Hé, jól van? - kérdezte miközben megfogta karomat.
- Persze. Azt hiszem.. Csak éhes vagyok.
- Ó ne aggódjon van nálam pár pogácsa. - mondta majd kutatni kezdet szatyrában. - Tessék ezt edd meg.
Elfogadtam majd beleharaptam, viszont abba a pillanatba ki is köptem. - Ez undorító. - törölgettem a nyelvem. - Ne haragudjon nem tudom mi van velem. - kezdtem el szédülni. - De nagyon éhes vagyok. - közeledtem a nő felé aki mosolygósból rémülté váltott. Egyre csak közeledtem, szippantottam egy mélyet a levegőből és a vére illatából, majd neki estem nyakának, s a nő szépen lassan a a földre ereszkedett. Fogalmam sem volt mire véljem ezt, de nagyon jó érzés volt, egyből erősebbnek éreztem magam, s elkezdtem futni a végtelenbe, hihetetlen gyorsasággal.
